Azon a nyáron egy nagy csapattal elmentünk vitorlázni az Adriára 3 hajóval, a gyerekek nagyon jól érezték magukat és minden csínytevésben benne voltak. Egyik alkalommal, mikor lehorgonyoztunk egy kikötőben, mi felnőttek nekiálltunk borozni, ők meg fürödtek. Ugráltak a hajókról. Boninak többször szóltam, hogy vizes lábbal ne álljon föl a fém korlátra, mert lecsúszik a lába és beveri a fejét. Rám sem hederített, ugrált tovább.

Nagyon szégyelltem magam a barátaim előtt, hogy nincs ráhatásom a gyerekre, és egyik ugrás előtt elkaptam, miközben dulakodni kezdtünk egyre durvább lett a helyzet. Végül lenyomtam neki egy sallert, és beparancsoltam a kabinba.

A barátaim az este folyamán, nyugodt hangnemben számonkérték a viselkedésemet. Azt mondták, ha ezt így folytatom, nagyon rossz lesz a kapcsolatom a fiammal. Bevallom szégyelltem magam, hogy idáig jutottunk. Nem tudtam, hova lett az a pár évvel ezelőtti vidám kisgyermek.